2019 Június

Pedagógus nap
 
   Félig sem olyan fontos az, amit tanítunk gyerekeinknek, mint az, ahogy tanítjuk. Amit az iskolában tanultunk, annak legnagyobb részét elfelejtjük, de a hatás, melyet egy jó oktatási rendszer szellemi tehetségeinkre gyakorol, megmarad.” – mondta Eötvös József.
 
   Ezért minden időben a legfontosabb hivatás az, amelyik a lélekhez szól. Régen egy közösségben a pap, az orvos és a tanító volt a falu szellemi-lelki irányítója, a közösség építője. Ma már olyan időket élünk, amikor a megbecsülés hiánya érződik.
Szerencsénkre újra és újra vannak közöttünk olyan pedagógusok, akik kimeríthetetlen erővel, bátran, meghátrálás nélkül végzik ezt a nemzedékeken átívelő munkát. Megtisztelő számomra, hogy ilyen pedagógus munkáját méltathatom.
 
   Kővári Lászlóné (Marika) 39 éve a Kerepesi Isk. pedagógusa. A tantestület tapasztalt, meghatározó, módszertanilag kiteljesedett, elkötelezett egyénisége, aki jövőre már 40 éve dolgozik pedagógusként. Az oktatásügy alakulása, a matematika és fizika minőségi oktatása a szívügye. Pedagógiai munkája során sok éven keresztül vezetői feladatokat látott el, először, mint munkaközösségvezető, majd 15 éven át intézményvezető helyettes volt.
 
   Marika munkájának alapvető jellemzői a hivatástudat, a gyermek- és szakmaszeretet, a következetesség, igényesség, a közösségért érzett felelősség és a tehetséges tanulókkal való foglalkozásban a kimagasló eredményesség. Mindkét szakját megbízható igényességgel tanítja, mindig a tanulók, a gyermek érdekeit tartja a legfontosabbnak.
 
   Kedves Marika! 
Szerénységed ékes bizonyítéka, hogy mikor tudomást szereztél e rangos elismerésről, arcodon először az értetlenséget véltem felfedezni. Azt mondtad: De hát csak tettem a dolgomat, mint bárki más. 
Ma, amikor a legkülönfélébb emberek megkérdőjelezhető értékű tevékenységükkel törnek babérokra, éppen a legkiválóbbak hajlamosak ódzkodni a közszeretettől. Holott a méltó munkát köszöntő elismerés nem csupán a díjazott örömére szolgál, hanem komoly felelősséget is jelent, hiszen igen messzire csillog. Nem pusztán az arra érdemes személyt, hanem az általa képviselt ügyet is ragyogóvá és követendővé teszi. A te feladatod mindig a tanítás volt! Türelemmel, sokszor öniróniával fűszerezve mondandódat, méltatlankodtál, hogy megváltozott a világ! Megváltozott vele együtt a gyermek is, akinek gondolkodását, a tanuláshoz, az élethez való viszonyát olykor nehezen tudjuk tolerálni. De te tetted a dolgodat, vetetted a magot, reménykedve, hogy talán kikel, ha későn is, de megfogan. Végigfutottad ezt a pályát, végigjártad annak minden  útvesztőjét, megízlelted minden édességét és keserűségét. Észrevételeid, tanácsaid mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódik – ezért volt hiteles minden megnyilvánulásod.
Életpályádat a színesség, sokrétűség, dinamizmus  és tökéletességre való törekvés jellemzi.
 
   Hitvallásodat talán Váci Mihály gondolataival fejezhetném ki:
 
„Ilyen kívántam lenni én is, ott a
homokba szúrt nyárfa: – a tanító,
ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja,
irány azoknak, jel és biztató,
kik jönnek barázdákban botladozva.”
 
   Marika, Neked ez sikerült…
Szólítanám a színpadra Kővári Lászlónét!