Hírek            Felhívás!        Iskolánkról         Videóink         Galéria          Sportélet        Német N.O.     Újságcikkek       Naptárunk            Étlap          Ebédbefizetés      Kapcsolat

 

2019 Június

Pedagógus nap
 
   Félig sem olyan fontos az, amit tanítunk gyerekeinknek, mint az, ahogy tanítjuk. Amit az iskolában tanultunk, annak legnagyobb részét elfelejtjük, de a hatás, melyet egy jó oktatási rendszer szellemi tehetségeinkre gyakorol, megmarad.” – mondta Eötvös József.
 
   Ezért minden időben a legfontosabb hivatás az, amelyik a lélekhez szól. Régen egy közösségben a pap, az orvos és a tanító volt a falu szellemi-lelki irányítója, a közösség építője. Ma már olyan időket élünk, amikor a megbecsülés hiánya érződik.
Szerencsénkre újra és újra vannak közöttünk olyan pedagógusok, akik kimeríthetetlen erővel, bátran, meghátrálás nélkül végzik ezt a nemzedékeken átívelő munkát. Megtisztelő számomra, hogy ilyen pedagógus munkáját méltathatom.
 
   Kővári Lászlóné (Marika) 39 éve a Kerepesi Isk. pedagógusa. A tantestület tapasztalt, meghatározó, módszertanilag kiteljesedett, elkötelezett egyénisége, aki jövőre már 40 éve dolgozik pedagógusként. Az oktatásügy alakulása, a matematika és fizika minőségi oktatása a szívügye. Pedagógiai munkája során sok éven keresztül vezetői feladatokat látott el, először, mint munkaközösségvezető, majd 15 éven át intézményvezető helyettes volt.
 
   Marika munkájának alapvető jellemzői a hivatástudat, a gyermek- és szakmaszeretet, a következetesség, igényesség, a közösségért érzett felelősség és a tehetséges tanulókkal való foglalkozásban a kimagasló eredményesség. Mindkét szakját megbízható igényességgel tanítja, mindig a tanulók, a gyermek érdekeit tartja a legfontosabbnak.
 
   Kedves Marika! 
Szerénységed ékes bizonyítéka, hogy mikor tudomást szereztél e rangos elismerésről, arcodon először az értetlenséget véltem felfedezni. Azt mondtad: De hát csak tettem a dolgomat, mint bárki más. 
Ma, amikor a legkülönfélébb emberek megkérdőjelezhető értékű tevékenységükkel törnek babérokra, éppen a legkiválóbbak hajlamosak ódzkodni a közszeretettől. Holott a méltó munkát köszöntő elismerés nem csupán a díjazott örömére szolgál, hanem komoly felelősséget is jelent, hiszen igen messzire csillog. Nem pusztán az arra érdemes személyt, hanem az általa képviselt ügyet is ragyogóvá és követendővé teszi. A te feladatod mindig a tanítás volt! Türelemmel, sokszor öniróniával fűszerezve mondandódat, méltatlankodtál, hogy megváltozott a világ! Megváltozott vele együtt a gyermek is, akinek gondolkodását, a tanuláshoz, az élethez való viszonyát olykor nehezen tudjuk tolerálni. De te tetted a dolgodat, vetetted a magot, reménykedve, hogy talán kikel, ha későn is, de megfogan. Végigfutottad ezt a pályát, végigjártad annak minden  útvesztőjét, megízlelted minden édességét és keserűségét. Észrevételeid, tanácsaid mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódik – ezért volt hiteles minden megnyilvánulásod.
Életpályádat a színesség, sokrétűség, dinamizmus  és tökéletességre való törekvés jellemzi.
 
   Hitvallásodat talán Váci Mihály gondolataival fejezhetném ki:
 
„Ilyen kívántam lenni én is, ott a
homokba szúrt nyárfa: – a tanító,
ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja,
irány azoknak, jel és biztató,
kik jönnek barázdákban botladozva.”
 
   Marika, Neked ez sikerült…
Szólítanám a színpadra Kővári Lászlónét!